Jelentése
A kendo a kard útját jelenti (ken: kard, do: út, értsd filozófiai,szellemi út). A kardtechnikák gyakorlása a test és a szellem együttes fejlesztésére.
Alapelve
Mint minden más küzdősport, kitartásra, önfegyelemre, tiszteletre, robbanékonyságra, életerőre oktat, ezen felül, amely a kendo szellemiségére kifejezetten jellemző, hogy az érzékek magas fokú csiszolására, és ezekben a megérzésekben történo bizalom kialakítására ösztönöz. A kendo a gyakorlásokból, és a felfogásából eredő hatásának köszönhetően fejleszti a döntőképességet, a kitartást, természetes tartást ad (mind testi, mind szellemi tartást), illetve stratégiát nyújt a mindennapokhoz
Budo és Bushido
A budo (“A harcos útja”) a tradicionális japán harcművészetek összefoglaló neve.
A bushido (jelentése a “harcos útja”) egyfajta hitvallás volt, egy olyan erkölcsi- és normarendszer, ami nagyban meghatározta a szamurájok életét. Konfuciánus és budhhista (főleg zen) hatások, illetve az ősibb sintoista vallás elemei is alakították. Ezek olyan íratlan szabályok voltak, amiket mind a hétköznapokban, mind a társadalmi érintkezésben, mind a harcban be kellett tartani.
A kendo születése
A békés Edo-korban (1604-1867 között) a bushiknak szükségük volt a technikáik továbbfejlesztésére, de közös céljuk volt megtalálni a legjobb, legbiztonságosabb technikát, amellyel önmaguk veszélyeztetése nélkül le lehet győzni az ellenfelet. A XVIII. század elején, Jiki shinkage ryu iskolából, Naganuma Shiro mester használt először kendó felszerelést, és a kardot helyettesítő bambuszból készült shinait, majd Nakanishi Chuzo a XVIII. század közepén a shinai-jal való vívást továbbfejlesztette, és terjeszteni kezdte Japánban.
